Ferenc Gál: XXVIII.
Werkstatt/Reihen > Reihen > Ungarische Lyrik der Gegenwart
Foto: Ildikó Pataky
Gál Ferenc
XXVIII.
Morzsálódnak
a könyvek.
A fehér várost széthordják
az uszályok és a hangyák,
innen folytatom majd.
Most lámpát gyújtok,
körömnyire csavarom a lángot,
és a függőágyba telepszem.
Szakavatott pózomban a holtpont
súlypontommal úgymond egybeolvad,
holnap azt terjesztem majd,
a hírek alatt elvették az áramot,
a kérdő tekintetek lázba hoznak.
A rajzásról, a kapcsolt igehirdetésről
szólok, a kutatófúrás éjszakai bűvköréről.
A kézfogással búcsúzókat intem,
hogy ez a hét az utolsó,
amikor az aszalóból kikerülő
gyümölcsök cukor- és savtartalma
támogatja egymást. Tovább árnyalva
a tapasztalat egyéni mivoltát,
a félvad völgylakóként távozom,
akinek az ingázók úgy általában
látnak.
A fehér várost széthordják
az uszályok és a hangyák,
innen folytatom majd.
Most lámpát gyújtok,
körömnyire csavarom a lángot,
és a függőágyba telepszem.
Szakavatott pózomban a holtpont
súlypontommal úgymond egybeolvad,
holnap azt terjesztem majd,
a hírek alatt elvették az áramot,
a kérdő tekintetek lázba hoznak.
A rajzásról, a kapcsolt igehirdetésről
szólok, a kutatófúrás éjszakai bűvköréről.
A kézfogással búcsúzókat intem,
hogy ez a hét az utolsó,
amikor az aszalóból kikerülő
gyümölcsök cukor- és savtartalma
támogatja egymást. Tovább árnyalva
a tapasztalat egyéni mivoltát,
a félvad völgylakóként távozom,
akinek az ingázók úgy általában
látnak.
Ferenc Gál
XXVIII.
Die Bücher zerbröckeln.
Lastkähne und Ameisen tragen
die weiße Stadt davon,
hier mache ich dann weiter.
Ich zünde das Licht an,
drehe die Flamme auf Fingernagelgröße
und lege mich in die Hängematte.
In dieser gekonnten Pose verschmelzen
quasi der tote Punkt und mein Schwerpunkt,
morgen verbreite ich, dass sie während
der Nachrichten den Strom abgestellt haben,
fragende Blicke beflügeln mich. Ich spreche
über den Schwarmtrieb und die Predigt, die darauf folgt,
den nächtlichen Zauber von Suchbohrungen.
Wer sich mit einem Händedruck verabschiedet,
den ermahne ich, dass diese Woche die letzte sei,
in der sich Zucker- und Säuregehalt
der industriell getrockneten Früchte gegenseitig
verstärkten. Um die persönliche Note
der Erfahrung noch zu verfeinern, entferne
ich mich als der halbwilde Talbewohner,
als den mich die Pendler im Allgemeinen
sehen.
Deutsch von Orsolya Kalász und Peter
Holland
(Erstveröffentlichung der Übersetzung)
Ferenc Gál (*1961 in Budapest)
ist Lyriker. Zuletzt erschienen sein Gedichtband Az élet sűrűjében („Mitten im Leben“, Budapest: Palimpszeszt +
Prae.hu. 2015)
Weitere
Gedichte von Ferenc Gál in
deutscher Übersetzung sind in Budapester Szenen:
junge ungarische Lyrik, Köln: Dumont 1999 zu finden.
Übersicht der Beiträge »